Tükröm, tükröm...

Nagyon, nagyon rég vágytam egy tükörre.
Nem, mintha nem lenne itthon ilyesmi. Van egy, a fürdőszobában, amiben a fejem látszik, és egy másik, amit egyszer megörököltünk egy épp elköltöző szomszédtól, aki ki akarta dobni. No, ez a tükör pont "folytatása" a fürdőszobainak, ugyanis, mivel sosem volt felszerelve és sarokban áll a földön, ebben meg csak nyakig látszom. Szóval ez, most, még, míg a rövidtávú memóriámmal nincs baj a fürdőtől a másik tükörig, össze tudom állítani a fejemben az összképet. Vagyis tükör-gondunk funkcionálisan nincsen, de mégis...
... nagyon, nagyon rég vágytam egy tükörre.

Egy régi-régi, díszes festménykeretben falra akasztható tükörre.
Ezért hát, ki voltam hegyezve a képkeretekre a lomis piacokon és oldalakon. Sok éve keresem, és úgy két hete, szembejött velem a Fb-on. Valaki költözött, feleslegessé vált. Az árát hinni sem akartam, ezért lecsaptam rá. Három nap múlva itt volt.

A volt tulajdonosának ezer köszönet a gondos csomagolásért... megérkezett a futár, álltam a nyitott csomagtér előtt, s néztem a kazalba dőlt doboz-hegyet. A futár vakart egyet a fején, na nézzük, hol van... és elkezdte oldalra dobálni a csomagokat. Kezdtem elhűlni és nagyon, nagyon óvatosan, nehogy megijesszem és eldobja ijedtében, megkértem, hogy kicsit óvatosabban keressen, az enyémben tükör van! Tükör?!.. vakart egyet a fején, a szeme elkerekedett és meghökkent, mintha nem lenne ráírva a papírjára valahová, hogy törékeny. Majd szinte megkönnyebbülten felkapott egy pakkot, itt van ni, majd megrázta a dobozt és elégedetten fújt egyet, nem csörög! - esküszöm, megtörölte a homlokát, amikor elindult a parkolóból :D

A tükör abszolút épségben került elő a buborékfólia-méterek és kisebb kartondobozok közül ... és azóta már a helyén van :) Mintha ide tervezték volna :)

Ő:

 

P.s.: nem bántom a futárt, dehogy bántom, végülis elhozta! :D